Hello!
Reggel szokásosan 6:00 kor kipattantam az ágyból mint annak rendje és módja.Nem néztem ki az ablakon, mert nekem egy időjárási tényezőktől hamar el tud menni az a maradék kedvem is,szóval inkább lezavartam 10 perc alatt a szokásos reggeli dolgokat és már mentem is a ház elé ahol már várt az osztálytársam, akivel mellesleg már 13. éve járok egy osztályba, ezután már tényleg csak azt tudom elképzelni, hogy egy munkahelyünk lesz(feltéve ha lesz). Amit erről az emberről tudni kell, hogy hasonló gondolkodású ember mint én,persze sok dologban különbözünk, de pont ez a jó szerintem, szemrebbenés nélkül megmondjuk egymásnak ki mit, hogy gondol, és a legfontosabb, hogy ritkán hazudunk egymásnak azon egyszerű okból kifolyólag, hogy egyből felismerjük ha a másik kamuzik.Szóval megvan ennek az előnye,és a hátránya is ahogy az látható. Persze biztos sokan vagytok így. Tehát reggel szokásos utunkat megtéve a megálló felé már szálltunk is fel a zöld takonyra amin egyébként rettentően imádok utazni. Hogy miért? Azt inkább ne soroljam, nyilván ti is tudjátok, de legalább mulatságos, legalábbis én jól elszórakozok. A felszállás a jól ismert "tol a tömeg" módszerrel ment, mellettem jobbra a haversrác, balra egy vörös hajú egyébként az elején még szimpatikus is volt, aztán a végére már kevésbé.
A héven egyre több és több ember lett,mígnem eljutottunk arra a pontra amikor már a másik szájába bele vagy épülve mint egy építőelem ezt még mindig nem szoktam meg az évek során, nagyon allergiás vagyok arra amikor az egyén a pofámba liheg, és "elfelejtett" fogat mosni, szokás szerint magamba duzzogtam, amikor egy idő után nyílt a vezető kabinajtaja és "durr" vörös hajú csajszi plusz emberek tolnak el, én meg a haverom tolom le a hévről aki hozzá kell tennem nem az a gyenge nyikhaj kis kölök. Persze semmi bocsi vagy legalább egy menj a gecibe arrébb mondat elhangzott volna. Végül a srác csodával határos módon fent maradt a szerelvényen. Én pedig szúrós tekintettel néztem a vörös hajú csajszira, nem azért mert tolt, az nem az ő hiába volt, ugyanis hozzá kell tennem a vezető muksó, úgy nyitotta az ajtót mint egy vadállat, a bugris paraszt. Leszálltunk és már mentünk is megszokott tempóban a 103-ashoz amikor egy régi arccal futottunk össze, és tudjátok mi történt? Felismert,sőt KÖSZÖNT(az a gyerek mindig is normális volt). Az első 103-asra nem igen fértünk fel, szóval hanyagoltuk, de lazán beértünk. Az első képszerkesztés ahol a Photoshop programmal ügyeskedünk, meg kell jegyeznem a tanár még általam nem látott profizmussal adja elő a cuccost. Nagyon precíz, és pontos, elmagyarázza a dolgok működését, és kb. 30 percet mindig sztorizgatásra szán többnyire nőkről beszél :D. De ami a legfontosabb, hogy nagy tudása és profizmusa ellenére, szerény és nem beképzelt, ezeket az ember természetes tulajdonságoknak venné, de kurvára nem azok. A második óra Programozás alapjai ami jelenleg a kedvencem. A tanárról itt is elmondható, hogy profi módon adja elő az anyagot, idősebb korosztály mint a "photosoppos ember", ő komolyabb is egy kicsit, nagyon nagy türelme van, szinte már félelmetesen nyugodt, és minden mondatát nagyon átgondoltan megfogalmaz. Nem haladunk valami eszeveszett őrült tempóban, de legalább az osztály 90%-a érti(eddig). Egyelőre még csak Java-val ismerkedünk, és a jegyzettömbös+parancssoros megoldással, hajtatjuk végre a feladatokat a géppel. A tanítás végére teljesen elálmosodtam hála az időnek, az 5 óra alvásnak, és hála magamnak. A héven még unalmamban elkezdtem olvasni Így élt:Pasteure című könyvet ami meglehetősen tetszett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.